Amikor tizennégyen összegyűltünk Áron legénybúcsúját megtervezni, egyikünk sem gondolta, hogy sok sok évvel később még viszontlátjuk annak a felejthetetlennek tűnő éjszkának egyik fontos “szereplőjét”.
Zoli volt a kellékes, ő javasolta először: legyen mindenki egyforma pólóba, s az sem baj, ha azon Áron arcképe van, elől a mostani arca, hátul meg egy olyan kép, amit a Facebookjáról szedtünk le és gyerekkorában készült.
Szerintem kellett volna rá még egy-két bögyös maca is, de a fiúk végül leszavaztak, elvégre mégiscsak felnőttek vagyunk már. A pólok elkészíttetése nem volt túl komplikált, kinéztünk a neten egy gyorsan és kedvező áron dolgozó céget, akik vállaltak póló nyomtatást kisebb mennyiségben is, tudtak fotókat és emblémákat is rátenni, ráadásul az alapanyagért sem nekünk kellett rohangálni. Végülis fehér szinű pólókra kértük a színes fotókat, de rákerült két felirat is, hátulra ez: Itt még szabad-áron, előlre pedig: mostmár bármi-áron. Ezt akkor mulatságosnak gondoltuk.:) A legénybúcsú napján mindannyian fel is vettük, így mentünk Áronért, aki még otthon, leendő arája előtt fel is vette az övét, nem kis röhögés közepedte. Természetesen megígértük, vigyázni fogunk Áronra, s úgy egyébként magunkra is, bár ezt akkor senki sem gondlta komolyan. Hogy ne húzzam tovább a történet lényegét, elég legyen az, hogy rövid időn belül borzalmas partyba keveredtünk a pesti éjszakában, aminek a legvége egy kétes hírű bár volt, tele olyan lányokkal, amelyek képét viszont kívántam látni a pólókon még az első egyeztetések alkalmával. Megszámlálhatatlan rövid és még több hosszú ital tűnt el a már akkorra kapatos társaságon, s egy idő után feltűnt: Áron félmeztelen. Kissé félholt is volt, ám ez még magyarázhatónak is tűnt, ám a frissen feliratozott pólójának nyoma veszett! S mivel hajnal is lett, a bár is zárni készült, Áron úgy, ahogy volt taxiba szállt és hazavitette magát. Másnap tudtuk meg, hogy oltári veszekedés, féltékenységi perpatvar lett a félmeztelen érkezés miatt, ami aztán hetekre, de az esküvőre is rányomta a béleyegét. Áron sehogy nem tudta megmagyarázni hova lett az ünnepi viselet, s őszintén szólva mi sem emlékeztünk rá. Felesége az évek során többször is felemlegette neki, s olykor nekünk is, némi szemrehányással a szemében, de ahogy teltek az évek, úgy merült feledésbe a történet is. Ám amikor Áronéknak a legénybúcsú után 5 évvel megszületett az első gyermekük, s bejárónőt kellett fogadniuk a házi teendők könnyítése miatt, nagy meglepetésben volt részük Aranka, a takarítőnő érkezésekor. Arankán ugyanis kitűnő állapotban, szinte újként tündökölve ott volt Áron “mostmár bármi-áron” feliratú pólója, mint mondotta az éltes asszonyság: munkaruhaként. Hát így oldódott meg egy réges-régi rejtély: Aranka volt ugyanis annak a bárnak is a takarítója ahol a legénybúcsú zajlott, s amikor Áron a mosdóban levette, hogy felfrissitse magát, ott felejtődött a csap szélén, Aranka nagy boldogságára.
A történetnek több tanulsága is van, egyet mindenképpen kiemelnék ezek közül. Mégpedig ezt: ha Áron legénybúcsújára nem a Partybox-tól rendeljük a pólókat, biztos, hogy nem oldódik meg a rejtély sem, hiszen a kiváló minőségű nyomtatás és alapanyagok nélkül pár hónap alatt lemállott volna Arankáról! Köszönjük Partybox! 🙂
